Milyen jó azoknak, akiknek Jézus mondhatja: menjünk – te meg én – együtt!

október 3, 2010

Milyen jó azoknak, akiknek Jézus mondhatja: menjünk – te meg én – együtt! Ha ő vezet, bátran mondhatod: Uram, menjünk! Jézus mennyire ember volt, mutatja az is, hogy ez után a fárasztó nap után elaludt a hajóban. Tanítványai megértették, és “elvitték őt úgy, amint a hajóban volt”. Minden tanítvány nagy lehetősége, hogy viheti magával Jézust. Amikor elindultak, csendes volt még a tenger. Nem tudjuk, mennyi ideje hajóztak, melyik részén jártak a tengernek, amikor nagy szélvihar támadt. Életünkben mindig megvan az ideje a viharnak. Lehet, hogy elindultatok egy házasságba, egy darabig minden jól ment, aztán valahol “akkor” elindult a baj. A vihar váratlanul csap le a családi életre. Reggel még vidáman búcsúzkodunk, és napközben történik valami. Talán a tanítványok sem vették észre a felhőket; éjjel volt, sötét volt, nem gondolták, hogy baj lesz. “Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.” Miért vártak eddig a tanítványok? Lehet, azt gondolták, elég ügyesek ők, hogy megoldják a helyzetet. Nem kell mindjárt Jézusnak szólni. Megvárták, amíg majdnem elsüllyedtek. Nem vagy-e te is úgy, hogy “már-már” felmondja az idegrendszered a szolgálatot? Miért nem szólsz előbb? Persze ha Jézus nincs a hajódban, nincs is kinek szólnod. Az egyetlen komoly kérdés, amit ma feltesz az Ige: Jézus a hajódban van már?! Ha erre a kérdésre nem tudsz biztos választ adni, ne indulj el Nélküle!

Reklámok

október 2, 2010

Rohanó életünkben annyira természetes, hogy általában utólag gondoljuk végig az eseményeket. Utólag látjuk meg a lehetőségeket, amelyeket elmulasztottunk. Utólag ismerjük fel az áldásokat, amelyeknek részesei voltunk. Mások értékeit csak akkor akarjuk elismerni, mikor már hiányoznak. A régiek sokkal jobban igyekeztek előre készülni a bekövetkező eseményekre, és emiatt jobban is tudtak élni velük. Ma szombat este van. Mivel telt a napod, a délutánod? Lekötött a sok elmaradt munka elvégzése? Pedig ma készülnöd kell Isten elé! Holnap istentiszteletre mész, és szólni fog az Úr hozzád! Ha meg akarod hallani, akkor készülnöd kell rá! Ha meg akarod tenni, amit mond, akkor nagyon kell figyelned arra, amit tenned kell majd. Egyébként anélkül utasítod el a szavát, hogy észrevennéd, mit is tettél valójában. Hiszen meg se hallod, így nem tűnik elutasításnak. Pedig jó a füled. Legalábbis arra, hogy meghalld mindazt, amit talán nem kellene. Amit az emberek mondanak másokról. Aminek a meghallása csak leterheli az életed. Az Úr szava lélek és élet. A tanítványok bizonyságot tesznek róla, hogy az Úrnál örök élet beszéde van. Te is így tapasztalod? Ha nem, csak egy miatt lehet: számon kérő szava szól hozzád! Előzd meg, figyelj az élet beszédére!


MEGSZENTELŐDÉS

július 26, 2010

“Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek” (1Tesz 4,3).

A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. “Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli… a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,26).

A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak “önmagam”, s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak “magam” lenni és semmi több – barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: “Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert” (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. “De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen” – mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk. “Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem.” – Pedig kívánja.

Akarok-e egészen “magam” lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől – Istent kivéve.

Amikor így imádkozol: “Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés” – Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.

“Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lett nekünk Istentől és igazságosságul, szentségül és váltságul” (2Kor 1,30).

Az élet oldala. A megszentelődésnek az a titka, hogy általa Jézus Krisztus tökéletes tulajdonságaiban részesülök, nem fokról fokra, hanem azonnal, amint hit által valósággá vált bennem, hogy Jézus Krisztus szentségül lett nekem. Nem jelent kevesebbet, mint hogy általa Jézus Krisztus szentsége észrevehetően az enyém lesz.

A szent élet egyetlen csodálatos titka nem Jézus utánzása, hanem hogy az Ő tökéletes tulajdonságai megnyilvánuljanak az én halandó testemben. “Krisztus tibennetek” – ez a megszentelődés. Az Ő csodálatos életének részesévé leszek a megszentelődésben – hit által, Isten kegyelmének királyi ajándékaként. Kész vagyok-e oly valóságosan megszentelődni Istenért, amilyen valóság ez az Ő Igéjében?

A megszentelődés Jézus Krisztus szent tulajdonságainak elnyerése. Az Ő türelme, szeretete, szentsége, hite, tisztasága, szépsége minden megszentelt lélekben és mindegyik által megmutatkozik. A megszentelődés nem azt jelenti, hogy Jézusból erőt veszünk a szentséghez, hanem hogy Jézussal együtt elfogadjuk azt a szentséget, ami benne van, hogy bennünk is ott legyen. A megszentelődés nem utánzás, hanem részesít valamiben. Az utánzás egészen más. Jézus Krisztusban minden tökéletes; és a megszentelődés titka az, hogy Jézus tökéletessége rendelkezésemre áll és általa lassan de biztosan rendezett, egészséges és szent életet kezdek élni. Isten hatalma birtokba vett (1Pt 1,5).


Egyetlen vagy

május 20, 2010

Az egész világon senki, de senki nem olyan, mint te. Az idő kezdete óta soha nem volt még egy olyan személy, mint te.

Senkinek nincs olyan mosolya, olyan szeme, olyan keze, olyan haja, mint neked. Senki nem ír úgy, mint te, és senkinek nem olyan a hangja.

Egyetlen vagy!

Senki sem tudja utánozni az arcvonásaidat. Senki nem ízleli úgy az ételt, a zenét, a táncot, vagy a művészetet, mint te. Az egész világegyetemben senki sem látja úgy a dolgokat, ahogyan te. Soha nem volt senki, aki pontosan úgy szeretett volna, mint te. Ami téged megnevettet, elszomorít, vagy elgondolkoztat, másokból egészen különböző hatást vált ki.

Egyetlen vagy!

Az egész örökkévalóságban senki sem fog úgy sétálni, beszélni, gondolkodni, vagy pontosan ugyanúgy cselekedni, mint te. Egyetlen vagy. Rendkívüli vagy és az egész rendkívüliséged roppant nagy érték. És pont a nagy értéked miatt egyáltalán nincs szükséged arra, hogy másokat utánozzál. Te lehetsz a világon a legjobb Te.

Egyetlen vagy!

Különbözöl minden embertől, aki valaha élt a világegyetem történelmében. Az egész teremtett világon te vagy az egyetlen, akinek olyan képességei vannak, mint neked. Minden ember jobb nálad legalább egyvalamiben. Ugyanígy te is jobb vagy valamiben mindenki másnál. Senki nem tudja elérni az adottságaid, érzéseid együttesének értékét. Mint ahogyan egy szobányi hangszer közül mindegyik kiemelkedik külön-külön, de egyik sem tudja azt a szimfonikus hangzatot elérni, ahogyan együtt szólnak.

Ez a te szimfóniád!

Ébredj tudatára, kérlek, hogy nem a véletlenen múlott, hogy élsz, és nem emberek ötlete volt, hogy lélegzel. Te egy csodálatos terv alapján születtél, Isten zseniálisan, már a világ létrejötte előtt kigondolt téged. Különleges szándékkal teremtett, feladata van számodra, amit senki más nem tud olyan jól elvégezni, mint Te.

Egyetlen vagy!

„Uram, megvizsgáltál, és jól ismersz. Tudod, mikor leülök, vagy felkelek, ismered még gondolataimat is. Mielőtt bármit tennék, már tudod. Szemmel tartod, merre járok, látod, mikor lefekszem, minden utamat ismered! Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Körülvettél mindenfelől, előttem is, mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed! Mindent tudsz, csodállak érte, fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!” (139. Zsoltár 1-6.)


Ötven rövid megjegyzés az alázatosságról

április 20, 2010

Alázatosság

1. Mi köze lehet Jézushoz annak, aki a világ szerinti nagyságra vágyik, mint valami nagy jóra, – amikor maga Jézus az ellenkező irányban haladt? (Viktor J)
2. Minden igazi nagyság abból fakad, hogy valaki le tud hajolni mások szolgálatára. Minden más nagyság hazug önámítás. (Viktor J)
3. Ne élj magadnak, hanem Istennek és felebarátaidnak! Ne keress az emberek előtt tisztességet, hanem igyekezzél nekik szolgálni, sem dicsérettel, sem ócsárlással ne törődve. (Hauser M)
4. Magamra hagyatva semmi sem vagyok, csak csupa gyarlóság, de mihelyt rám tekintesz, azonnal öröm száll belém. (Kempis)
5. Nem árt, ha mindenkinek alárendeled magad, de sokszor árt, ha csak egynek is eléje teszed magad. (Kempis)
6. Az alázatos szívben állandó béke honol.
7. Ha van benned valami jó, tételezz fel mások felől még jobbat, hogy el ne bizakodjál!
8. Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ. (Kempis)
9. Az igazi alázatosság magamagán kívül senkire sem neheztel, senkire sem haragszik. (Kempis)
10. Ne az én nevem, hanem a Tied dicsértessék, ne az én művem, hanem a tied magasztaltassék. A Te szent neved dicsértessék, nekem pedig semmi részem se legyen az emberek dicséretében. (Kempis)
11. Aki őszintén tudja, hogy nincs benne semmi jó, nem keres másban hibát.
12. Az alázatos lelkek így imádkoznak: Uram, engedd, hogy minél kevesebb feltűnés nélkül mehessek át ezen az életen.
13. Semmiségem tudatában kell élnem! Vagyis állandóan látnom kell és beismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire sem vagyok érdemes. (Terstseegen)
14. Istennek semmit sem tudok adni, és érette semmit sem tudok cselekedni. A legjobb, amit tehetek, hogy tehetetlenségemet beismerem. (Tertseegen)
15. Nem szükséges gyarlóságaink miatt annyira nyugtalankodnunk. Gonosz gyermekek ők, akiket ugyan nem szerethetünk, de mégis el kell szenvednünk, mert arra szolgálnak, hogy bennünket saját szemünkben semmivé és a megfeszített Jézus végtelen megalázottságához hasonlóvá tegyenek. (Tertseegen)
16. Ha nagy akarsz lenni, légy szolga, de ha első akarsz lenni, akkor tovább kell menned: légy rabszolga!
17. Ha dicsérnek, fordulj a fal felé és mondjad: Istenem, látom, hogy dicsérnek, pedig Te tudod, hogy milyen bűnös vagyok.
18. A hamis alázatosság visszataszító, a valódi alázatosság vonzó.
19. A valódi alázatosság virág, mely minden kertnek díszére válik, fűszer, mellyel az életnek minden étele megízesíthető. Egyszóval olyasmi, mely minden dolognak az értelmét emeli. (Spurgeon)
20. Teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. (Trudel.)
21. Hogy az Úr felhasználhasson minket, semmivé kell lennünk! (Trudel)
22. Annak, hogy meghaltunk, egyik bizonyítéka, hogy szeretjük a mellőzést nemcsak a világtól, hanem barátainktól is. (Steinberger)
23. Nincsen szabadabb annál, ki magától és minden egyébtől meg tud válni, és magát a sorban legutolsónak tartja. (Kempis)
24. Én csupa hiúság és semmi vagyok színed előtt, állhatatlan és gyarló ember. (Kempis)
25. Atyám: Verd addig hátamat, nyakamat, míg keményszívűségem akaratod alá hajlik. (Kempis)
26. Ha igazságosan bírálom el magamat, be kell ismernem, hogy senki részéről nem esett rajtam méltatlanság, ezért is nincs okom ellened panaszkodni. – Engem joggal illet gyalázat és megvetés, Téged pedig áldás, tisztelet és dicsőség. (Kempis)
27. Aki valami jót tulajdonít önmagának, Isten kegyelme elé gátat emel.
28. Magunk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.
29. Mindnyájan gyarlók vagyunk, de magadnál gyarlóbbnak senkit se tarts!
30. Az embernek az a törekvése, hogy önmagától elszakadjon, a nagy tettek között is a legnagyobb. S ha Isten kegyelméből ezt a célját el is éri, akkor emberi értéke felbecsülhetetlen. (Tertseegen)
31. Akik Jézust mint királyt akarják szolgálni, kell hogy az alázatosság szerény ruháját viseljék, nem pedig a fennhéjázó önteltség skarlát díszét. (Spurgeon)
32. Aki megalázkodik, bölcsen jár el, mert ezzel elkerüli, hogy mások alázzák meg. (Spurgeon)
33. Az igazi nagysághoz vezető út: akarj igen kicsiny maradni! (Spurgeon)
34. A Krisztusért elszenvedett szégyen a legnagyobb tisztesség, és az Érte elviselt gyalázat a legnagyobb kegyelem. (Spurgeon)
35. Minden nagy ember nemcsak ért a dolgához, hanem tudja is, hogy ért hozzá, és nemcsak igaza van, hanem tudja is, hogy igaza van, csakhogy mindezt nem tulajdonítják maguknak különös érdemül, és nem várják el, hogy embertársaik leboruljanak előttük és imádják őket. A háttérben ott él bennük erőtlenségük tudata. (Fosdick)
36. Ha Isten el tudja nézni, hogy minket, akiket arra hívott el, hogy Őt dicsőítsük – megvessenek, akkor ezt nekünk el kell szenvednünk.
37. Úgy emelkedhetünk Istenhez, ha mások alá süllyedünk. (Trudel)
38. Legyetek porrá, a port nem lehet megsérteni. (Trudel)
39. Isteni nemesség: szolgák szolgája lenni. (Trudel)
40. Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)
41. Ha te semmi vagy, de Megváltód minden, akkor nagyon pompásan összeilletek.
42. Hiúságunkban olyanoknak képzeljük magunkat, amilyenek a valóságban nem vagyunk. Mindez hazugság, ami Istennek, az örök igazságnak visszatetsző. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és szeressétek! (Tertseegen)
43. Semmiségem tudatában kell élnem, vagyis állandóan látni kell és be kell ismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire nem vagyok érdemes, mert ez az igazság. (Tertseegen)
44. Az alázatosság nem erény, hanem az a talaj, melyből minden más erény fakad.
45. A szenvedés értékesebbé teszi a szolgálatot, mert csak azt tudjuk megbecsülni, ami sokba kerül.
46. Jézus nem sokat beszélt az alázatosság fontosságáról, hanem egy kendőt vett, körülkötötte magán, és elkezdte mosni a tanítványok lábait.
47. Az alázatosság igazi próbája akkor következeik be, amikor az ember valami nagy eredményt ér el, és abban a kísértésben forog, hogy elfelejtse: minden erejét Istentől kapta, megbízatás gyanánt. (Fosdick)
48. Az igazi alázatosság nemcsak így szól: A bűnösök között első vagyok én, hanem így is: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.
49. Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. Máté 11:28
50. Az alázatosoknak Isten kegyelmet ad.


A nyolc bűnforrástól a lélek nyugalmáig (Johannes Cassianus)

április 13, 2010

Magány, csend, belső béke.

Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert kinyilatkoztattad szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban, a Szentlélek által mindannyiunknak. Áldalak téged, Atyám, hogy tovább vezetsz minket az úton, aki maga Jézus Krisztus. Ámen.

* * *

Amikor Jézus az utolsó vacsorán értünk imádkozik, ezt mondja: ,,Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ok is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21) A keresztény ima forrása: ,,Te bennem, én benned.” Ez a mély egység, ami az Atya és a Fiú között van, Jézus imájának is a forrása, eredete és kiteljesedése. Ebből az egységből fakad a gyermeki bizalom, ráhagyatkozás és teljes odaadottság.

,,Te bennem, én benned.” Lehetséges-e ez számunkra? Amióta Jézus Krisztus valóságosan ember lett, magára vette a mi emberi természetünket, szívünkbe árasztotta a Szentlelket, azóta ez a mély egység számunkra is valóság lett. Ebből fakad a bizalom, a ráhagyatkozás imája. Isten nem távoli, aki valahol nagyon messze van, és úgy tűnik, nem is hallja a kéréseinket, nem is törődik velünk, vagy csak nagyon ritkán, ünnepi alkalmakkor figyel ránk.
A távolságot, amiről az ember úgy gondolja, hogy létezik, Isten megszüntette. A Szentlélek által jelen van bennünk, és létünket az ô létével egyesítette. Ennek megtapasztalásához nem kell semmiféle misztikus élmény, semmiféle mély megrendültség, ehhez egyszerűen hit kell. Hinnünk kell mindazt, amit a kinyilatkoztatásban már megismertünk. Isten szívünkbe árasztotta szeretetének a Szentlelkét, elpecsételt minket. Őáltala olyan mély közösség van köztünk és a mennyei Atya között, ami a világ számára teljesen ismeretlen. Ezt az egységet Isten hozta létre.
Ha ebből ered az imádságod, akkor forradalmian megváltozik minden. Ha nem a tapasztalatból, a körülményekből indulsz ki (jól érzem-e magam vagy rosszul, milyen idő van, milyen az Egyház, milyen a világ, az emberek), hanem a hitedből és abból az ajándékból, amit kaptál, akkor meg fog változni az imaéleted. Át fog alakulni az imádságod.
Mondhatnám azt is, hogy imaéletünk titka az önazonosságunk újrafelfedezése. Korunk az emberi élet értelmét abban határozza meg, amit elért, amit fel tud mutatni, amit termelt, a sikereiben, az eredményeiben, abban, amit birtokol. Ezzel mélységesen megalázza, megfosztja méltóságától az embert, mert ha máskor nem, az öregségében mindegyikünk megtapasztalja a kudarcot, az eredménytelenséget, a terméketlenséget. Akkor úgy tűnik, hogy vége mindennek, értelmetlen az életünk.
Számunkra az önazonosság viszont nem az, amit elértünk, nem az, amit birtoklunk, nem a diplománk, nem a sikereink, nem az anyagi biztonságunk, nem a kapcsolataink, hanem az, amit ajándékba kaptunk. A Szentírás szerint: az Atya gyermeke, Isten képmása, a Szentlélek szentélye, megváltott és Jézus Testének a tagja vagyok. Akkor is, ha egészséges vagyok, akkor is ha beteg. Akkor is, ha viruló ifjúságban vagy pedig betegségben, öregségben kell élnem. A Szentlélek szentélye, az Atya gyermeke, Krisztus Testének vagyok a tagja. Ez az önazonosságom.
Ezt nem érdemelte ki senki, ez Isten ingyenes ajándéka számunkra. Mindannyian a Szentháromság templomai vagyunk. Ott él a szívünkben. Elszakíthatatlan, megszüntethetetlen mély egység van Isten és köztünk.
Ha ebből indulsz ki, amikor imádkozni akarsz, akkor másképp fogod megszólítani az Istent, másképpen fogod ünnepelni a jelenlétét, és megváltozik az önmagadról alkotott képed is. Visszanyerheted azt a gyönyörű méltóságot, amit Isten a teremtésben adott neked, azt a szépséget, ami utolérhetetlen, mert Isten képmása vagy. Visszakaphatod az igazi embervoltodat. Csak ezután következik mindaz, amit elértél, amit termelsz, a kapcsolataid, mindaz, amit biztonságként éltél meg.
Ha nem ebben éled meg az önazonosságodat, mindig elszorítja szívedet a félelem, a szorongás. Ennek következtében túlpörgeted magadat, hogy bizonyítsd, te tényleg vagy valaki, és szétesnek a kapcsolataid. Közben egyre inkább úgy fogod érezni, hogy magányos vagy és elveszett. A másik lehetőség, hogy teljes passzivitásba menekülsz, mert minden értelmetlennek tűnik. Nem érdemes élni, hiszen úgysem sikerül semmi.
Az imádságnak a titka: a hit, ami eleven kapcsolat a benned élő Szentháromsággal. Ezt nem kell létrehoznod, ezt megkaptad ajándékba. Semmit nem kell tenned érte, csak elfogadni. Olyan ajándék, amit a halál sem vesz el tőled. Te akkor is Isten gyermeke maradsz, akkor is Krisztus Testének a tagja maradsz, ha meghaltál. Ez az egész életre és örök életre szóló ajándék. Ha ebből indulsz ki, akkor megérted az ima titkát.
Jézus ezt így fogalmazta meg főpapi imájában: ,,Te bennem, én benned.” Ugyanezt te is elmondhatod önmagadról, mert a Szentlélek által a Szentháromság állandóan jelen van a szívedben. ,,Te bennem, én benned.” Próbáld meg így az imát. Fogalmazd meg saját szavaiddal mindazt, amit mondani akarsz Jézusnak vagy az Atyának! Próbáld meg így elmondani a zsoltárokat! Minden megváltozik.
A gonosz elhitette az emberrel, hogy ez az egység nem létezik, hogy ezt ki kell érdemelni, ezért meg kell dolgoznod, jónak kell lenned. Mert csak a jók kapják meg. Annak ellenére, hogy Jézus Krisztus megtestesült, magára vette a mi emberi természetünket, meghalt és feltámadt, a Szentlélek által a szívünkben van, el tudta hitetni velünk, hogy Isten távol van, szeretete nem ajándék, hanem ki kell érdemelni. Ebből fakad sok-sok lázadásunk és a lélek nyugtalansága. Mert nem benne éljük meg önmagunkat, hanem az eredményeinkben.
Ebben az elmélkedésben a lélek nyugtalanságáról, az ebből fakadó hajszoltságról lesz szó. Arról, hogy Johannes Cassianus tanítása alapján hogyan lehet eljutni a belső békéig.

Johannes Cassianus a 4. században élt. Soha nem avatták szentté, bár a középkorban szentként tisztelték. 360 körül született a mai Franciaország területén. Sok időt töltött Betlehemben és az egyiptomi remeték között. Azok között, akik elhagyták a világot, és kimentek a pusztába, a sivatagba, hogy ott éljék meg az Istennel való mély kapcsolatukat. Tanítómestere Evagrius Ponticus volt. Amikor visszajött Európába, nem jegyzeteket írt arról, hogy miket hallott, hanem negyven év távlatából megfogalmazta az atyák tanítását, mindazt, amit tőlük tanult.

Érdekes, hogy amit a sivatagi atyák tudtak, azt a mai modern tudomány, a pszichológia újra felfedezi. Ok az Istennel való mély egységben tudtak ezekről, és tanították is mindezt.

Johannes Cassianus egyesíti a Keletet és a Nyugatot. Azt a bölcsességet és tudást, ami az atyák lelki életéből benne megfogalmazódott, egységbe foglalta és továbbadta. Tanítása korunkban is aktuális.

Simon Árkád bencés atya a hetvenes években, amikor még tilos volt ilyeneket kiadni, lefordította Cassianus műveit, azzal a hittel, hogy egyszer majd közkincs lesz. A Bencés Kiadó jóvoltából két műve is kapható a könyvesboltokban. Az egyik: A kolostori élet berendezkedése. Ugyanis amikor Cassianus visszajött, akkor Marseille mellett alapított két kolostort, egy férfi- és egy női kolostort. A másik: Az egyiptomi szerzetesek tanítása.

Akinek van ideje, aki szeretne igazán olyan tanítást megismerni, ami hitből fakad, vagyis az Istennel, a Szentháromsággal való mély személyes kapcsolatból, annak gazdag lelki olvasmány lehet. Nemcsak szerzeteseknek szól, hanem nekünk is, akik a világban élünk. Nagy hatással volt kortársaira: Szent Ágostonra, később Szent Benedekre, a bencés regulára, Szent Domonkosra, Loyolai Szent Ignácra, és a későbbi századok Krisztus-követőire is.

Az egyiptomi szerzetesek tanítása című művében beszél a nyolc főbűnről és az ellenük való gyógyszerről. Megdöbbentően józan, amit ezekről a főbűnökről, bűnforrásokról, terhekről vagy mai szóval kényszerekről ír Johannes Cassianus. Mi ez a nyolc teher? Mi ez a nyolc bűnforrás az életünkben?

* Az evés és az ivás kényszere.

* A szexkényszer és a test zabolátlansága.

* A pénzsóvárság, az anyagi bírvágy.

* A düh.

* A rezignáció, a borúlátás, a depresszió.

* Az akédia, a csömör, a közöny, a kedvetlenség, a lanyhaság.

* Az érvényesülési vágy, a dicsvágy.

* A gőg, a nagyképűség.

Ezeknek a kényszereknek Johannes Cassianus szerint az a célja, hogy az embert teljesen tönkretegyék. A zabolátlanság és a mértéktelenség által az Istenben való biztonságát teljesen az esetlegességbe, a bizonytalanba taszítsák. Szerinte ezek ellenszere, ha az ima és erények gyakorlása által a szeretet teljességére jutunk.

Mindezt az egyházatyák, a sivatagi atyák, a szent írók, a szentek írásai Jézus példájára alapozzák. Jézusnál a munka és az ima, a tevékenység és az Atyával való mély kapcsolat egységben volt. Az Atyával való bensőséges kapcsolatából származott minden cselekedete. ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a művét.” (Jn 4,34) — mondja a tanítványainak. Mindent átbeszél a csendben, az Atyával kettesben töltött időben. Mit kell tennie, hogyan kell tennie, hogyan kell cselekednie. Ezt az egységet, az ima és az erények, az ima és a jó cselekedetek, az ima és a munka egységét viszi tovább az Egyház hagyománya mind a mai napig. Ennek a megbontásából fakadnak azok a bűnök, terhek, kényszerek, amelyeket fölsoroltam.

Ezek közül a legfontosabb a hatodik. Johannes Cassianus akédiának, csömörnek, lanyhaságnak, közönynek, kedvetlenségnek nevezte. Szerinte ez hatással van az összes többi kényszerre, sőt valahol ebből forrásozik a többi, és kölcsönhatásban vannak egymással.

Ezt írja: ,,Ha az akédia démona egyszer a boldogtalan lélekben szállást nyer, akkor ellenérzése lesz a hely iránt, ami az o szokásos élettere. Arra indítja, hogy a hozzá közel álló, vagy a távol élő embereket megvesse. Társaságukban úgy érzi, hogy képtelen lelki gyümölcsöket teremni. Szerinte terméketlen az a hely, ahol most él. A távollévőket dicséri, ezek itt lélektelenek, elviselhetetlenek, azok pedig igazi lelki kapcsolatban élnek. Sőt úgy érzi, hogy kockáztatja az üdvösségét, ha itt marad, vagy nem változtatja meg az élethelyzetét. Így, mint a köd a földre, úgy az ô lelkére is zavarodottság telepszik. Lelkileg nyugtalan lesz és kedvetlen. Nincs más gyógyszer, mint valakit gyorsan meglátogatni, minél messzebbre menni, vagy alvásba menekülni.”

Az atyák szerint ez a délnek a démona. Kiemelnék néhány szót ebből az idézetből: az ellenérzés, a megvetés, az összehasonlítás, hogy ezek itt és azok ott, a lelki nyugtalanság és a kedvetlenség. Mennyi válásnak, milyen sok család fölbomlásának ez az oka. Mennyi Egyházból való kilépésnél munkálkodik az akédia démona. Hányan menekülnek új közösségbe azzal a kényszerrel, hogy azok a jók, mert ok távol vannak.

Ez a szó, hogy új, szinte démoni erővel varázsolja el korunk gyermekeit. Amire ezt ráragasztják, ott dolgozni kezd az akédia. Eléri, hogy úgy érezze az ember: ez már idejétmúlt, ez a kocsi már rossz, ez a tv már kevés, nekem nagyobb kell, több kell, több kell, több kell… Állandó kényszer, ami rabságba visz.

A csömör, az akédia egyszerűen atónia( hangsúlytalanság, lankadtság, lazulás, atonális-bágyasztó), feszültségvesztés, ami által a lélek elveszíti önvédelmi képességét az őt megtámadó gondolatokkal szemben. Ebből adódik a csömör minden változata, az ürességérzés, az unalom, a szétszórtság, az utálat, az elégedetlenség, a szívtelenség és a szív félelme.

Összefoglalva: az akédia ellenérzés mindennel szemben, ami van, és menekülés mindabba, ami nincs. Szörnyű kényszer. Félelem önmagunktól és félelem a csendtől. Állandóan történni kell valaminek. Nem ez az oka annak, hogy nem merünk csendben imádkozni? Félünk, hogy szembesülünk azzal, mennyire üresek vagyunk, mennyi bennünk a szétszórtság, az utálat, a düh, a megvetés, az ellenérzés vagy a félelem.

Azt mondja Cassianus, hogy a szétszórtság és a nyugtalanság az akédiának, a csömörnek a leányai. Ha ezt el tudja érni a gonosz, akkor az ember a legfontosabbat veszíti el, az Isten jelenléte fölötti örömöt. Elveszíti annak az örömét és biztonságát, hogy Isten bennem él, és én Istenben élek. Nem mer az ô jelenlétében maradni, hanem mindig valami újat, valami mást, valami változtatást fog keresni. Az Isten szeretete fölötti öröm helyett vágyakozni fog az után, ami nincs. Eltompul a lelkiek iránt, szűkkeblű lesz, kisstílű. Folyton felhúzott állapotban él, elégedetlenkedik, és eljut a tudatos gonoszságig.

Mit ajánl gyógyszernek Cassianus? Kitartással és harccal kell kihordani a konfliktusokat. Nem szabad megszökni belőlük. Nem kell elhagyni az Egyházat, ha nem váltja valóra amit vártál tőle. Nem kell kétségbeesni, ha nem valósult meg az, amit önmagadról álmodtál, hogy te milyen jó keresztény apa, anya, szülő, munkaerő vagy egyháztag leszel. Nem szabad elmenekülni ebből a helyzetből, hanem ,,ki kell tartani az imában, a munkában, és türelemmel kell hordozni Jézus édes igáját!”

Ha megtűrjük magunkban az akédiát, akkor elveszítjük az Isten jelenléte fölötti örömöt. Ha a gonosz szét tudja rombolni a ,,te bennem, én benned” egységét, és rávesz arra, hogy csak a tényeket lássuk, azt, amit tapasztalunk, akkor elveszítjük az örömöt. Ez az első gyümölcs, amikor az akédia démona elkezd működni bennünk.

Hogyan kell küzdeni? Mi az első lépés ahhoz, hogy ki tudjunk tartani?

Fel kell ismerni a hibás beállítódásunkat. Amikor azt gondoljuk, hogy a többiek felelősek rossz sorsunkért vagy azért, hogy sokan elhagyják az Egyházat. Ez a közösség, amiben élünk, nem jó, ezért el kell menni egy olyanba, ahol történik valami.

Az a tévedésünk, hogy mindig mások a hibásak. Képtelenek vagyunk szembesülni önmagunkkal, megtérni és megváltozni.

Az akédia, a lelki csömör annyira elterjedt közöttünk, hogy ezt tartjuk a lélek normális állapotának. Föl se merül bennünk, hogy ez megváltozhat. Teljesen megszoktuk, hogy panaszkodunk, sóhajtozunk, kesergünk az Isten léte és az ô szeretete fölötti öröm helyett. Természetesnek gondoljuk az állandó önsajnálatot, önbíráskodást, panaszkodást. Az öröm hiánya, a hitre való képtelenség miatt pedig reménytelennek látjuk a jövőt.

Folyamatosan kritizáljuk a másikat. Nem tudunk lecsendesedni Isten előtt sem és az emberek előtt sem. Mindig nagyon fontosnak akarunk látszani önmagunk, Isten és mások szemében is.

Mit ajánl Cassianus az akédia legyőzésére? Az egyik eszköz a céltudatos élet. A másik az éberség a gondok taposómalmában. Harcolni kell! Az a nap, amelyik szellemi harc nélkül múlt el, az lelki növekedésed szempontjából elvesztegetett nap volt. Az éberség állandó harcot, küzdelmet jelent.

Idézem Cassianust: ,,Lelkünknek le kell szoknia arról, hogy tévelyegjen, mert csak ekkor tud felemelkedni Isten szemlélésére. Minden, ami az ima előtt ért minket, elbukkan az ima alatt. Ezért azt a lelkiállapotot, amit ima alatt el akarunk érni, már az ima előtt elő kell készíteni. A belső összeszedettség meghatározza az imánkat. Amikor letérdelünk imádkozni, minden, amit korábban tettünk, beszéltünk, a legerősebben jelentkezni fog bennünk. Az imát megelőző lelkiállapotunk miatt dühösek, idegesek, nyugtalanok leszünk, önző érdekeinkkel és vágyainkkal fogunk hadakozni. Vagyis a gonosz elérte azt, hogy még az ima alatt se tudjunk csendben lenni, még akkor se tudjunk örülni Isten jelenlétének, amikor pedig nyugodtan megtehetnénk.”

A mai nap tegnap este kezdődött. Ha ma reggel imádkozni akartál, ahhoz tegnap este kellett előkészülni. Ha tegnap este éjfélig néztél egy filmet, és ma reggel imával kezded a napot, biztos lehetsz abban, hogy újra látni fogod. Minden a felszínre tör, nemcsak a képek, hanem azok hordaléka, hozadéka is. ,,A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne engedjetek az ördögnek.” (Ef 4,26–27) Elő kell készíteni a mai reggelt azzal, ahogyan este lefekszel.

Mindazt, amivel nem szeretnéd, hogy ima közben terhelt legyél, már előtte ki kell űznöd a szívedből. Nehéz megszelídíteni a gondolatvadászatot, egyedül nem megy. Ha átadod őket az Úrnak, segíteni fog. Miközben rendet teszel imaéletedben, rendet fog tenni egész életedben. Ha meghagy valamit, azt azért teszi, mert alázatra akar tanítani.

Említettem a nyolc bűnforrást, bűnkényszert. Ezek közül Cassianus az akédiát emelte ki. Szerinte ez a legfontosabb. Ez ellen kell először küzdeni. Harcolni az új bűvölete ellen ővele, akiben benne élsz, és aki tebenned él.

Nézzük a többi hét bűnforrást! Hogyan működnek, és hogyan kell küzdeni ellenük?

1. Az első a mértéktelenség a fogyasztásban, az evés és az ivás kényszere. A sivatagi atyák szerint (mennyire ismerték a lelkeket!) a problémáinkat tömjük be étellel és itallal. A lélek szétszórtságának és a kíváncsiságnak következményei a zsíros ételek. Nagyon egyszerű ellenszert javasolnak: tartsuk be az étkezési időket. Ne tömjük meg a gyomrunkat, és ne legyünk ínyencek. Ilyen egyszerű és józan ajánlatuk van arra, miként lehet leküzdeni az evés vagy az ivás kényszerét.
2. A második ilyen bűnforrás vagy teher: a szexkényszer, zabolátlanság a testiségben. A keresztény ember élete állandó szellemi harc a tisztaságért, az önmegtartóztatásért, a lustaság, tétlenség, kényszeres unalom elkerüléséért. Küzdelem azok ellen a démonok, gonosz erők, kényszerek és szokások ellen, amelyek ezt az egységet (,,Te bennem, én benned”) megtámadják, és szét akarják rombolni. A szexkényszer, a zabolátlanság kényszere ellen azt ajánlják, gyakoroljuk magunkat naponta az elmélkedésben, hogy növekedjen az erőnk. De ezt a háborút csak Istennel lehetséges megnyerni. Természetesen ha elbukom, akkor nem tehetem őt felelőssé mindenért. A sivatagi atyák nyomán Cassianus ezt mondja: ,,A nyugodt és visszahúzódó élet segít. Gyógyítani kell a szívet, hogy ne érje állandóan új benyomás.” Ha nem engeded meg, hogy állandóan újabb és újabb impulzusok érjenek (például a filmeken keresztül), akkor eljuthatsz a lélek nyugalmáig, a belső biztonságig. A szemlélődésben tiszta látást kap a lélek, és nem fullad bele a vágyaiba. Amikor Jézus azt mondja, hogy ,,aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele” (Mt 5,28), akkor nem a csúfolódó szemet ítéli el, hanem a már beteg szívet. Ilyenkor azt kell kérned Istentől, hogy ,,gyógyítsd és óvd meg a szívemet!”
3. A harmadik nagy kényszer a birtoklási vágy, a pénz utáni sóvárgás. Ez a démon is kívülről tör ránk. A szív rendetlensége beengedi, és ha bensővé válik, akkor mindennél veszélyesebb lesz. Cassianus szerint: ,,Kipusztíthatatlan gyújtóanyag a lélekben. Minél több a pénz, annál több a gond, és annál nagyobb a pénz utáni sóvárgás. Ahol az arany fontos, ott burjánzik a hazugság, az esküszegés és a hűtlenség.” Ellenszernek azt ajánlja, hogy gyökerében győzzük le a bajt. Nemcsak az eredményét, hanem a hajlamot is, a gondviselésbe vetett bizalom és hit által. Senkin sem segít, ha nincs pénze, és ezzel esetleg még büszkélkedik is, közben pedig nagyon szeretné, hogy legyen. Ez még nem az a gyógyulás, ami után vágyakozunk.
4. A negyedik nagy kényszer a düh. Hatására a lélek minden érzékelőképessége megszűnik, mivel másokat teszünk felelőssé mindenért. Ennek sötétsége megvakít akkor is, ha közben mosolygunk. Cassianus szerint egyetlen igazságos düh van a keresztény emberben, ez pedig a saját bűneink fölött érzett harag. Ellenszere: ne tegyük függővé lelki haladásunkat a többiektől. Nem az ő tökéletességüktől függ a mi erényünk, hanem a kitartásunktól, küzdelmünktől. A harag kimondható — említettem már az átokzsoltárokat –, de ne a másik fejére olvasd, hanem Istennel oszd meg! Egyedül az ô tökéletes szeretetének tüze égeti el a benned lévő dühöt. Mindenki más megsebződik tőle, egyedül Isten szeretete bírja ki. Nem fordítja ellened, hanem szeretetté formálja át önmagában és benned is. Mondd ki neki nyugodtan!
5. Az ötödik kényszer a rezignáció (lemondás, megnyugvás), a borúlátás, a depresszió. Ami érvényes a haragra, az érvényes a morgásra is. Amikor nem az történik, amit szerettünk volna, akkor a szomorúság beborítja egész életünket. Az atyák szerint kétféle szomorúság van: az egyik gyógyító, a másik pedig beteggé tesz. Amikor saját bűneink miatt vagyunk azok, és bűnbánatot tartunk, az gyógyító. Ilyenkor csak meg kell vallani: ,,Istenem, bocsáss meg! Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy bennem élsz.” A bűnöd miatti szomorúság, ami bűnbánatra indít, nagyon gyógyító. Amikor bűnt követtél el, akkor Isten, a Szentháromság Istene nem ment ki a szívedből. Ha tudtad volna, hogy ott van, és kapcsolatban maradtál volna vele, nem követted volna el. A gyógyító bűntudat által, ami bűnbánatot eredményez, az ember megérti, hogy egyáltalán nem különb a másiknál, megbocsátó, irgalmas és alázatos lesz. A hamis bűntudat viszont beteggé tesz, mert nem Istenhez visz, hanem önsajnálatba és önbíráskodásba. Követelőző, zsarnoki depresszió kíséri, ami aláássa az imaéletet is. Ennek következtében az ember kedvetlen, türelmetlen, kegyetlen, terméketlen és kétségbeesett lesz.
6. A hatodik bűnforrás az akédia, amiről részletesen volt szó.(akédia)
7. A hetedik a dicsőségvágy, az emberek tetszésének keresése. Általában nem tudatosul bennünk, hogy milyen hiúak vagyunk, és mennyire dolgozik bennünk a dicsőségvágy. Egyetlen tettünk sem lehet olyan önzetlen, hogy föl ne ébreszthetné a hiúságunkat. Nem tudunk olyan önzetlenül viselkedni, hogy abból ne lehetne dicsvágy. Cassianus szerint nagyon nyakas kényszer. Amikor legyőzzük, mindig keményebbé válik. A gonosz gyakran a saját fegyverével győzi le a Krisztus-követőt, aki nagyon törekszik az erényekre, és amikor sikerül neki, elbízza magát. Ez nem azt jelenti, hogy ne harcolj, hanem azt, hogy egyedül Istené a dicsőség. Egyedül o az, akiben győzhetsz. Azért tudsz harcolni, mert a Szentháromság benned él, és az ő ereje, az o Szentlelke van benned. Nagyon egyszerű gyógyszert ajánl Cassianus. Ne az emberek tekintetétől függjünk! Mindent kerüljünk, ami érdekessé tesz bennünket mások szemében, és akkor nem kap teret a hiúság. Az Isten megbecstelenítése, amikor valamit, amit Isten miatt kell megtennünk (lásd erények), azért tesszük, hogy az embereknek tetsszünk vele.
8. Az utolsó kényszer a gőg, amikor másoknál többre tartjuk vagy leértékeljük magunkat. A sivatagi atyák szerint a legveszélyesebb, a legkegyetlenebb vadállat, ami újra és újra támad. Ez eredményezi a Krisztus-követőben a legnagyobb bukást. Semmilyen testi szenvedés, szívbéli megrázkódtatás nem hoz igazi győzelmet a gőggel szemben. Vele szemben Isten nélkül tehetetlenek vagyunk.

Ellenszere az alázat, amikor olyannak fogadjuk el és szeretjük magunkat, amilyenek vagyunk. Ez Isten felé hálában nyilvánul meg, az emberek felé pedig egyszerű szolgálatokban. Imában az alázatot, a bűnbánatot a hála által lehet megélni. ,,Istenem, bocsáss meg nekem!” és ,,Köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm, hogy szeretsz.” A valóság az, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, irgalomra szorulunk, és ezért gyakorolnunk kell a bűnbánatot és a hálát.
Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál nagyobb lesz bennünk a világosság. Minél nagyobb lesz a világosság, annál inkább betölti a hála a szívünket, és őszinte bűnbánatot tudunk tartani. Ezek az öröm forrásai számunkra.
De nem elég az ima, meg kell nyilvánulnia tettekben is az alázatnak. Nem nagyszerű, rendkívüli cselekedetekben, hanem a hétköznapi felebaráti szolgálatban. A testvéreid iránti egyszerű, örömteli szolgálatodban.
Hogyan maradhatunk Istennel mély, személyes szeretetkapcsolatban? Az ima és a munka egysége által, ami megment bennünket a nyüzsgéstől, a hajszoltságtól, és meghozza a lélek nyugalmát. Az önként vállalt szolgálatok és az ima gyakorlása által.
Most szentségimádás következik. Az elmélkedés elején ezt énekeltük: ,,Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.”

Adjuk át magunkat ennek a szeretetnek itt és most!


A bűnbánat 13 jótékony hatása

március 20, 2010

Mindig zavar, ha valaki azt mondja, hogy a bűnbánat lehangoló és ártalmas, mert szerintem ennek az ellenkezője igaz. Bűneink beismerése és meggyónása éppen hogy az egyik leghasznosabb és legörömtelibb dolog az életben”– írja internetes naplójában Dwight Longenecker. Az anglikán lelkészből lett katolikus pap a szentség lelki kegyelmei mellett a bűnbánat tizenhárom kézzelfogható, jótékony hatását sorolja fel:

• A bűnbánat hatására reálisabban látom magam. Amint kimondom: „Uram, Jézus, könyörülj rajtam, bűnösön”, minden önámítás szertefoszlik; olyannak láthatom magam, amilyen tényleg vagyok.

• A bűnbánat hatására reálisabban látom a többi embert. Sőt nemcsak reálisabban, hanem együtt érzőbben. Ha bűnökkel küszködő, gyarló ember vagyok, akkor mindenki más is az. Hogy is szokták mondani? „Légy megértő, hisz mindenki küzd.”

• A bűnbánat hatására reálisabban látom Istent. Ha bűnös ember vagyok, és ezzel tisztában vagyok, Istent is mindjárt tisztán kezdem látni. Megszűnik az érzelgősség, a félelem és a többi hamis istenkép, és úgy tekinthetek rá, mint szerető, irgalmas Atyára.

• A bűnbánat fogékonnyá tesz a tanulásra. Aki azt hiszi, mindent tud, nem képes újat tanulni. Aki erényesnek véli magát, nem tud újat tanulni az erényről. Bűnösségem beismerése az első lépés a megvilágosodás felé.

• A bűnbánat ráébreszt, hogy szükségem van Istenre. Az „Uram, siess segítségemre!” kiáltás a szükséget szenvedő ember kiáltása. Csak akkor kaphatjuk meg, amire szükségünk van, ha kérjük; és csak akkor tudjuk kérni, ha felismertük, hogy szükségünk van rá.

• A bűnbánat megnyitja a szívet. A megkeményedett szív félelmetes; aki igazán megbánja bűneit, nem lehet keményszívű. A bűnbánat kiáltásával hatalmas lelki ugrást teszünk. A megnyitott szív ujjong, énekel.

• A bűnbánat az emberség szívéhez visz közel. Amikor megbánom bűneimet, megdöbbentően új fényben kezdem látni az emberi létet, az egész kultúrát, a történelmet, a kapcsolatokat. Az egész világ egyfolytában Istenhez kiált. Az emberiség minden vívmánya, tudásszerzése, egész kultúrája minden ízében Isten utáni vágy, és ezt most világosan látom.

• A bűnbánatnak örvendeznek az angyalok – ez benne van az evangéliumban.

• A bűnbánattól üvöltenek a démonok – ez benne van a tágabb evangéliumban.

• A bűnbánat emlékeztet a halálra – s ez jó.

• A bűnbánat alázatossá tesz. Az alázat latinul humilitas, a humus (föld) szó rokona. A bűnbánat leszállít a földre. Leszállít oda, ahol a helyemre kerülök.

• A bűnbánat örömmel tölt el. Először fájdalommal, aztán örömmel. Ha leszálltam a földre, leszálltam saját magamhoz, s ez örömöt ad, szabaddá tesz és megvidámít.

• A bűnbánat segít, hogy önmagammá legyek. Végre az lehetek, akinek teremtettek. Ez vagyok. Jó vagyok, de nem tökéletes. Bűnös vagyok, de feloldoztak. Isten bukott gyermeke vagyok, akit felemeltek, talpra állítottak, leporoltak, és ráállítottak a hazafelé vezető útra.

Magyar Kurír